Szülés után - Státusz riport 6. hét

A hatodik hétben járok. A nagy fiam már stabilan óvodába jár, én pedig kettesben töltöm napjaimat a babával. Háztartásra, főzésre kevés időt fordítok, leginkább a baba ritmusához igazítva látom el aktuális feladataimat. Próbálok most már visszatérni a normál kerékvágásba, tehát leülök a számítógéphez írni a naplót és kommunikálni a barátaimmal. 

Napirend... Alapvetően a baba ritmusa határozza meg minden más tevékenységemet. Nagyon kevés időm jut bármire, hiszen a 3 órás etetés és kb. másfél órás alvás ciklusok nagyon gyorsan váltakoznak. Ott van emellett a napi két séta, és a fürdetés, mint külön szertartás. Mindezekkel délutánig végeznem kell, mire a nagy fiam hazaér az oviból, és még vele is megyünk egy kört a környéken... 

Hogyan tudok magamra időt fordítani? Nehezen...Étkezésem, valamint tisztálkodásom roham tempóban zajlik, van úgy, hogy a baba rám van kötve, mert éppen rosszabb napja van, vagy egyszerűen beléptünk az elalvás fázisába. Nem viccelek, van úgy, hogy a wc-re is úgy megyek, hogy a baba a kezemben. Olyan kíváncsi lennék, hogy más rutinos anyuka hogyan csinálja. Én mindkét gyerekkel így jártam... Egyszerűen annyi dolog van, hogy folyamatosan úszok velük...

Hat hét telt el, mire úgy mostam meg a hajamat, hogy meg is szárítottam utána! Tettem arcomra egy arcpakolást, és szépen kisminkeltem magam, felöltöztem, hogy a délutáni programot emberként ejtsem meg. (Ez a program a szülész-nőgyógyászati hat hetes kontroll vizsgálat volt. :-). Máskor, amikor nem mozdulok ki itthonról csak a sétákra, ezek a kényeztető tevékenységek maradnak ki leginkább. Nem tudom, mikor jutok el odáig, hogy ezek minden nap helyet kapnak az életemben. Egyelőre még célként sem merném megfogalmazni a napi szépségápolást...

Az orvosi kontrollon kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van velem! gyönyörűen regenerálódtam. A Gáti heg szinte nem is látszik, a méhszáj olyan, mintha nem is szültem volna. A gátizom torna is hatásosnak bizonyult! (Az aranyerem is helyreállt, bár a táplálkozásra továbbra is nagyon oda kell figyelnem). Gyakorlatilag a szervezetem teljesen felépült a terhességből és a szülésből!

Kezdek átlépni abba az időszakba, amikor elkezdhetem az edzéseket. Jöhet a fizikai állóképességem visszaszerzése, az izomzatom tudatos megerősítése, az ízületeim átmozgatása.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Hangulat:  közepes

 

Fizikai állapot: közepes

Lelki állapot: közepes

Testsúly: 58 kg

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

Baba: A baba súlya továbbra is szépen gyarapszik, már 5,1 kilogrammnál tartunk! Éjszakánként most már stabilnak mondható, hogy 4 óránként kel fel enni, viszont kb. 4.30-kor neki már reggel van... Este 7.30-4.30 között szépen alszik, tehát nem lehet egy szavam sem, csak éppen olyan korai az ébredés!!!

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

 Célkitűzések: Folytatódnak az első héten megfogalmazott feladatok.

- Heti edzésterv:  nincs

- Mozgás: Gátizomtorna szoptatáskor, naponta 1-szer.

Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

Hasizom gyakorlatok naponta 1-szer felülésekkel

Gyakorlatok innen: Hasizom erősítés

Gerinctorna teljes feladatsor: Gerinc torna

Átmozgató gimnasztika heti 2-szer: Gimnasztika

- Séta napi 2x 45 perc tudatos relaxálással.

Relax séta: Először elcsendesedek, és elkezdek szemlélődni. Figyelem a környezetemet. Hangokat: a madarak csicsergését, az autók távoli zúgását, egy-egy elhaló dallamot egy ház ablakából, a lépéseimet a zörgő faleveleken stb... Látvány: figyelem a természetet, az embereket és a tárgyakat magam körül. Érzés: figyelem a magamra kötött babámat, a légzését, a nyugodt arcocskáját, a becsukott szemecskéjét, azt, ahogyan fogja a kezemet az apró ujjaival. Másodszor elkezdek befelé figyelni, magamra. Figyelem saját légzésemet, szívverésemet, testtartásomat, lépésemet, amint a talpamon végiggördülök. - Pihenés: relaxáció naponta 1-2-szer 10 perc.

- Tudatos táplálkozás, folyadékfogyasztás

Szülés után - Státusz riport - 5. hét

Úgy érzem, most, hogy fizikálisan szinte teljesen helyreálltam, lelkileg kezdek kicsit megzuhanni. Leginkább a kevés alvás miatt. Továbbra is alázattal teszem a dolgom, de azért sokszor eszembe jut az, hogy vajon meddig fog tartani a monoton 24 órás gyermekfelügyeleti szolgálat. Sokszor teszem fel a kérdést: Vajon mikor fogok egyszer csak a magam örömére kimozdulni itthonról?

Csodálattal szemlélem pici babám fejlődését. Mivel egyszer már végig csináltam, tudom, hogy hétről hétre ügyesebb lesz majd, és majd eljön az a nap is, amikor legalább egy pár órára elszabadulhatok mellőle. Az éjszakai rend is be fog állni egyszer. Természetesen, hogy pontosan mikor, azt senki nem tudná most megmondani...

Egyre többet sétálok, ez pedig nemcsak engem tölt fel, hanem a babámat is megnyugtatja. Lassan kezdenek kialakulni a szokásos körútjaink a lakótelepen és a közeli szálloda környékén. Mélyeket szippantok a levegőből és élvezem az alvó baba melletti nyugalmat.  Mi több, kezdem ezeket a babás sétáimat is amolyan relaxációként felfogni.

Fizikálisan stabil már az állapotom. Elmúlt minden fájdalmam. Könnyen bírom a sétákat. Egyre bátrabban merek nekiindulni bárhova. Már autóba is ültem úgy, hogy én vezettem! Tudtam kényelmesen ülni, és tudtam a vezetésre koncentrálni - a baba mellett.

Lelkileg ingadozok, ahogy írtam... Magányosnak érzem magam, de nem szívesen fogadnék itthon barátokat. Elvágyódok itthonról, de nem mennék messzire, hiszen ha "helyzet van" - azaz bármi teendő a babával, akkor itthon igazán komfortos.

------------------------------------------------------------------------------------

Állapot jelentés:

Hangulat:  lehangolt

Fizikai állapot: jó

Lelki állapot: nyomasztóan érzem magam

Testsúly: 58 kg

------------------------------------------------------------------------------------

Baba: A baba gyönyörűen fejlődik. Kb. 45 percet már kibír ébren, akkor édesen szemlélődik. Ha viszont túlpörög, keserves sírásban tör ki. Ezért nagyon résen kell lennem, és minden teendőmet ő mögé kell rendelnem. Kontaktust még nem vesz fel velem, de a közelségemre megnyugszik. Ezenkívül egészen ügyesen emelgeti már a fejét.

 
Heti edzésterv:  nincs

Célkitűzések: 

Folytatódnak az első héten megfogalmazott feladatok.

- Mozgás: Gátizomtorna szoptatáskor, naponta 2-3-szor.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

Hasizom gyakorlatok szoptatáskor, naponta 2-3-szor

Ezeket a gyakorlatokat végzem (csak a gyermekágyi részt!): Hasizom erősítés

- Séta külön figyelemmel a testtartásra, naponta 2x30 perc.

- Séták közben megpróbálok kikapcsolni. Eddig mindig telefonáltam, amint kiléptem az ajtón. Most elhatároztam, hogy elkezdem a relax sétákat. Egyelőre annyira figyelek, hogy próbálom elhessegetni a kavargó gondolataimat (amik általában valamilyen napi probléma körül forognak). Ezen kívül próbálom leállítani a sokszor idegesítő dallamokat, rímeket a fejemben. Ezek leginkább a nagy fiammal közösen töltött időből "ragadnak" be, és nagyon nehéz kiűzni őket! Tudom, ebben is segítene az alvás, olyankor törlődik sok minden, de, mint írtam, ebből most elég kevés jut... A gondolatok tudatos kiürítésének több módszere is van. Az egyik az, hogy arra összpontosítunk, hogy ne ragadjunk le egyetlen gondolatnál sem, hanem amint jön, engedjük is el. A másik módszer - ami ennek kiegészítése is lehet - a figyelem tudatos fókuszálása. Egyelőre én még a "gondolatűzést" tűztem csak ki célul

 - Pihenés: relaxáció naponta 1-2-szer 10 perc.

- Tudatos táplálkozás, folyadékfogyasztás

Szülés után - Státusz riport 4. hét

Szinte hihetetlen, hogy már egy hónapja született a kisfiam. Hogy rohan az idő! Olyan mintha tegnap lett volna. Élénken él bennem az élmény, szinte minden nap eszemben van a nagy teljesítmény. Olyan jó érzés, hogy sikerült!!!

Az éjszakák változó nehézséggel bírnak... Sőt, a nappalok is... Olykor könnyebb, olykor kifejezetten nehéz megbirkózni a kialvatlansággal és az idegtépő gyereksírással. Mindehhez pedig jönnek a 3 éves fiammal folytatott hatalmi harcok a sok-sok hisztijével. Eddig szerencsére sikerült megőriznem a türelmemet.Úgy éreztem, hogy ahhoz is sok energiára van szükség, hogy vitatkozzak, háborogjak. Ezért inkább azt a taktikát választottam, hogy takarékoskodok az energia készleteimmel, és nem megyek bele semmilyen küzdelembe. Ezidáig ehhez nagyon tudatosan tartottam magam, de kicsit kezdek elfáradni...

Magamban tudom tartani a baba felé irányuló indulataimat. Elfogadom a vele járó nehézségeket, és nem reklamálok senkinek - kinek is reklamálhatnék? - ezekért. Az ovis fiammal azonban nem tudom megspórolni a konfliktusokat.... Egyszerűen kiborít! Minden nap van valami ami miatt felborul az otthoni nyugalom. Ezek sok figyelmet és energiát elvesznek tőlem.

A relaxáció nagyon sokat segít. Utána mindig "tisztább" a fejem, és pozitívabban szemlélem a világot. Az is nyilvánvaló, hogy sokkal türelmesebb és nyugodtabb vagyok, ha kipihent vagyok.

Sor került már családi kiruccanásra. Beültünk az autóba, és lementünk a Duna partra sétálni egyet. Babám a hordozókendőben, nagy fiam a gyerek motoron, mi, felnőttek meg végre élvezhettük az őszi napsütést és a vízpart nyugalmát.

Fizikálisan úgy érzem, a normál szint - azaz a mindennapi teendőkhöz szükséges fájdalommentes lét - beállt. A nagyobb terheléseket, pl. lépcsőzés azonban mérsékelten bírom, mindig nagyon kifáradok, csak úgy kapkodom a levegőt ilyenkor.

Lelkileg úgy érzem, még stabil vagyok. Bírom a gyereksírást és azt, hogy minden percben riadó készenlétben vagyok. Kevésbé bírom viszont a nagy fiammal folytatott csatározásokat. Szerencsére azonban mindig sikerül ezeket is békésen lerendezni... Tehát, tartom magam a fáradtság ellenére, bár a kezdeti eufória már kezd alábbhagyni.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

Hangulat: jó

Fizikai állapot:közepes

Lelki állapot:jó

Testsúly: 58 kg

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

Baba: A baba is jól van. Súlya gyönyörűen gyarapszik, már 4,5 kilogrammnál tartunk! Elkezdtem használni a hordozókendőt. Néhány alkalom után a baba is megszokta. Mostanra gyakorlatilag ez az a hely, ahol garantáltan meg tudom nyugtatni. Bekuckózza magát összegömbölyödve, és alig telik bele pár perc, már békésen alszik. A hordozó kendő ezen kívül nagyon praktikus. Sokkal szabadabbnak érzem azáltal magam, hogy tudok a segítségével babával is jönni menni. Ehhez kellett az, hogy megerősödjek annyira, hogy bírjam a kb. 4 kilogramm cipelését, és az egyre hosszabb sétákat.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

 Célkitűzések: Folytatódnak az első héten megfogalmazott feladatok.

- Heti edzésterv:  nincs

- Mozgás: Gátizomtorna szoptatáskor, naponta 2-3-szor.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

Hasizom gyakorlatok szoptatáskor, naponta 2-3-szor

Ezeket a gyakorlatokat végzem (csak a gyermekágyi részt!): Hasizom erősítés

- Elkezdtem a hosszabb sétákat. Teljesen igény szerint, tehát nincs kitűzött terv. Egyszerűen megyek, amennyit bírok. A séták közben most már tudatosan figyelek, a testtartásra is. egyenesítem ki a hátam, emelem fel a tekintetem, engedem le a vállam. Követem a helyes testtartásra vonatkozó instrukciókat innen: Gerinc torna

- Pihenés: relaxáció naponta 1-2-szer 10 perc.

- Tudatos táplálkozás, folyadékfogyasztás

Szülés után - Státusz riport - 3. hét

Egy újabb héten vagyunk túl. Kezd beállni némi rend az életünkben. A nagymamák segítsége most már mérséklődik, de azért jó érzés, hogy tudok rájuk számítani. Ami szintén újdonság, hogy a 3 éves fiam elkezdte az óvodát.

Nagy dilemma volt, hogy elkezdjük-e már az ovit ilyen pici baba mellett... Egyrészt azért, mert új közösségbe kerülve új betegségekkel találkozhat, amit nem lenne jó ha hazahozna. Másrészt, kérdéses volt, lelkileg hogy éli azt meg, hogy nincs itthon velem. Nos, mi úgy ítéltük meg, és a nagy ovis fiam is mondta, hogy tetszik neki az oviba járás gondolata. Egyeztettünk a doktor nénivel, aki szintén támogatta az ötletet. Fontosnak is tartotta, hogy addig kezdje el, amíg szép idő van, sokat vannak kinn a szabadban, hisz így nem annyira koncentrált körülmények között ismerkedik az immunrendszere az új közösséggel . (A babával én semmiképp nem tudok még közösségbe menni, ezért a beszoktatást az apukája és a nagymamája vállalta.)
Azért is írok oly részletesen az oviba járásról, mert a korlátozott erőforrásaim miatt nagyon alaposan meg kell terveznem a napjainkat. Nagyban megkönnyítené a család életét, ha a nagy fiam felügyelete és programja megoldódna. Jelen pillanatban a nagymamára vagy rá vár az a feladat, hogy számára is izgalmassá és tartalmassá tegyük a napokat. Ha én vagyok a "soros", nagyon ki szoktam ebben merülni, ő is elégedetlen a "teljesítményemért".

Végre kimozdultam itthonról. Első utam - a babával - a csontkovácshoz vitt. Igazából ő javasolta az átmozgató "helyrerakást", magamtól nem jutott volna eszembe, hogy már most elmenjek hozzá. Előre megbeszéltük, hogy kihasználva a szülés utáni izom és ízületi lazaságot, érdemes lenne most igénybe venni a kezelést. Leginkább a gerincemen dolgozott, hisz az mozdult el leginkább a tartós, nagy fokú terhelés miatt, de a többi csontnak és ízületnek is jót tett az átgyúrás. A csípőm és a medencém kifejezetten el volt mozdulva. A gerinc alsó görbülete szinte teljesen el volt tűnve, állás és járás közben olyan volt, mintha folyamatosan be lenne húzva a fenekem...

Fizikálisan lassan szűnnek a fájdalmak, már csak az aranyeremmel kell olykor megküzdenem. A csontkovács kezelése után sokkal jobban éreztem magam, már nem voltam annyira "összetörve". Sokkal könnyedebbé és ruganyosabbá váltam! Szó szerint újra össze lettem rakva!

Lelkileg jól vagyok, kezd beállni a normál rend az életünkbe. A kiszámíthatóság biztonsággal tölt el. Kezdenek kialakulni a rutinok az új tevékenységekben is.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Állapot jelentés:

Hangulat: jó

Fizikai állapot:közepes

Lelki állapot:jó

Testsúly: 58 kg

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

 
Baba: A baba jól van, én pedig kezdem egyre jobban kiismerni őt. Lassan már nem azzal töltöm a napjaimat, hogy feszülten figyelem, hanem amikor éppen nincs vele teendő, foglalkozom egy picit magammal is. Ilyenkor leginkább pihenek tv nézéssel, zene hallgatással, olvasással. A doktor néni kifejezetten ajánlotta, hogy szabad levegőn legyünk minél többet. Így, ahogy egyre többet bírok, beállt az a rend, hogy délelőtt és délután is kinn vagyunk  a babával kb. fél-egy órát. Ebből kb. 15 percet sétálok, a többi időben pedig egy árnyékos kis padon üldögélek. Ezek a séták is felérnek egy amolyan relaxációval.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Célkitűzések: Folytatódnak az első héten megfogalmazott feladatok.

- Heti edzésterv:  nincs

- Mozgás: Gátizomtorna szoptatáskor, naponta 2-3-szor.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

Hasizom gyakorlatok szoptatáskor, naponta 2-3-szor

Ezeket a gyakorlatokat végzem (csak a gyermekágyi részt!): Hasizom erősítés

- Pihenés: relaxáció naponta 1-2-szer 10 perc.

- Mivel az éjszakai alvás mennyisége nem elegendő, és nappal sem mindig sikerül vissza pótolnom, szükséges másként is töltődnöm. Jelenleg még jól bírom a kevés alvással, hisz 1. kipihenve futottam neki ennek az időszaknak, 2. a szülés utáni feldobottság is tart még. De tudom, hogy hosszú távon nem tartható fenn a frissesség alvás nélkül  és a a szervezetem meg fogja bosszulni, ha nem teszek valamit gyorsan az ügyben.

- Tudatos táplálkozás, folyadékfogyasztás

Szülés után - Státusz Riport - 2. hét

Folytatódik a lábadozás időszaka. Lassan kezdem visszanyerni az erőmet, de nagyon figyelnem kell arra, hogy ne vállaljam túl magam. A minap például a 3 éves fiammal lementem sétálni (baba itthon maradt a nagymamával). Olyan jó volt hosszú idő után egy kicsit kettesben lenni vele, bejárni a környéket és játszani a régi játékainkat. A fiam szaladt, én meg próbáltam sietni utána. Persze hiába mondtam neki, hogy lassabban, mert nem bírok még annyit. Kb. 15 percet voltunk lenn, és sajnos mire hazaértem, elöntött a vér... Nagyon megijedtem... Igazából nem történt semmi baj, csak megfeledkeztem arról, hogy a méhnek a szülést követően több hétre is szüksége van a regenerálódásra. Ezért kerülni kell a fizikai megerőltetést.

A babát általában magában szoktam levinni, a két gyerek sok lenne együtt. Nagyon szeretném hordozó kendőbe tenni őt, de még nem bírom, ezért baba kocsit használok. Amikor itthon vagyok, igyekszem minél több időt úgy tölteni, hogy a baba a mellkasomon fekszik, és magamhoz ölelem. Tudom, hogy az általános szükségeltein - szopás, alvás, tiszta pelenka, megfelelő hőmérséklet - túl nagyon nagy szüksége van az édesanya melegére, testközelségére. Ez adja neki a biztonságot és építi a kötődést. Alig várom, hogy a hordozókendőbe tehessem, és akkor úgy sétálhatunk majd nagyokat, hogy közben biztosítom számára a létfontosságú testi kontaktust.

A nagy fiam sétáltatását, a háztartásvezetést és a bevásárlást családi segítséggel oldom meg. Szerencsére az első pár hétre megegyeztem a nagymamákkal. Így tudom megszervezni azt, hogy a nagyobbik fiamnak tartalmasak legyenek a napjai, és én pedig minél többet lehessek a babával. Hozzáteszem, én, bármennyire is ez a könnyebbik út, felvállaltam, hogy nem fogok főzni. Az ebédet a közeli kifőzdéből rendelem...

Fizikálisan tehát azt mondhatom, hogy még mindig fáj itt-ott, de napról napra többet bírok. Naponta kb. 2x15 percet vagyok kinn a szabadban, a többi időt a lakásban töltöm.

Lelkileg továbbra is boldogsággal van tele  szívem, de a bezártság, a másokra utaltság és a nagyobbik fiam hiánya (még ha effektív itthon is van) egyre inkább nyomaszt.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Állapot jelentés:

Hangulat: semleges

Fizikai állapot: gyenge

Lelki állapot: hullámzó

Testsúly: 58 kg

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Baba: A baba továbbra is szépen szopik, egészen kiszámítható a napi ritmusa. Sok időt fordítok arra, hogy ezt megfigyeljem őt, mi több, írom is, hogy mikor mit csinál. Ez nagyon segít nekem abban, hogy meg tudjam tervezni a napjaimat, össze tudjam hangolni a család többi tagjának ritmusával. Például, a babát napközben fürdetem, éppen azért, hogy a 3 éves fiammal megmaradhasson az esti "szertartás". A megfigyelés azért is nagyon fontos, hogy megtanuljam, mikor éppen miért sír...

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Célkitűzések: Folytatódnak a múlt héten megfogalmazott feladatok.

- Heti edzésterv:  nincs 

- Mozgás: Gátizomtorna szoptatáskor, naponta 2-3-szor.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

Ezt kiegészítettem a hasizom mérsékelt dolgoztatásával. Csak azokat a gyakorlatokat végzem, amit gyógytornász javasol a gyermekágyi időszakban.

Ezeket a gyakorlatokat végzem (csak a gyermekágyi részt!): Hasizom erősítés

- Pihenés: Továbbra is aranyszabályom, hogy aludjak, amikor csak tehetem. Tehát, amikor a baba elalszik, én is pihenek. Elaludni persze nem mindig tudok, de kihasználom ezeket az alkalmakat arra, hogy relaxáljak. Van egy konkrét relaxációs technika, amit alkalmazok, ennek alapja az un. autogén tréning. Ezen kívül van néhány relaxációs cd-m, ahol vezetett gyakorlatsort tudok végigcsinálni.

- Táplálkozás, folyadékfogyasztás: a múlt hét szerint

- Testsúlyommal szerencsées vagyok, hiszen a terhesség során mindössze pár kilót híztam. Viszont, ha ez másképp lenne, akkor sem lenne itt a radikális diéta ideje. Azt azonban - függetlenül a súlyomtól - betartom, hogy változatosan és racionális kalóriabevitellel táplálkozzak, lehetőleg a sokszor keveset elvét követve. A szoptatással ugyanis nagyon megnőtt az étvágyam, van, hogy szinte habzsolok.

Szülés után - Státusz Riport - 1. hét

1. hét

Hazaérkeztem. 4 napos kórházi lábadozás után újra itthon vagyok. A megszokott meleg otthon jó érzéssel tölt el. Ugyanakkor, hiányzik a kórház biztonságot adó közege. Ott bármi problémám volt, jól felkészült szakemberek álltak rendelkezésemre folyamatosan. Akár a babával kapcsolatban merült fel kérdésem, akár az állapotom miatt igényeltem a segítséget, ott voltak. Ráadásul, ott másra sem kellett figyelnem, mint magamra és a babámra. Itthon ez tudom, már másképpen lesz. Az anyuka-háziasszony-feleség szerepeit szép lassan vissza kell  majd vennem... Egyelőre van segítségem, de ez átmeneti... Hamarosan várnak a régi feladataim, kiegészülve az újakkal... Így bár nagyon jó érzés hazaérkezni, mint egy hosszú fárasztó utazás után, kipihenni az út fáradalmait most nincs időm.

Most számomra  a baba jelenti a világot. Legszívesebben minden percemet vele tölteném. Édes teher, ami vele jár, az sem érdekel, ha éjszaka fel kell hozzá kelnem többször. Akkor is a kezemben tarthatom, magamhoz szoríthatom.(És ilyenkor legalább nem zavarja meg senki a kis légyottjainkat :-) Persze, nagyon sok aggodalmam van vele kapcsolatban, de napról napra ügyesebben látom el a vele kapcsolatos teendőimet. Ami viszont frusztrálttá tesz, az az, hogy annyi minden elvonja róla a figyelmemet és az energiámat. Épp elég lenne vele foglalkoznom 100 %-ban. Ehelyett ott van egyrészt az a sok feladat, ami az itthon léthez párosul, másrészt a saját fizikai korlátaim ami a szülés utáni lábadozással jár.

Miért is írok a feladatokról oly sokat?

A válasz egyszerű. Fizikálisan és lelkileg is készen kell állnom rájuk. Most még itthon is van segítségem, édesanyám, anyósom, és a párom rengeteg terhet levesz a vállamról. Hamarosan azonban nekem egyedül is kell majd boldogulnom a főzéssel, takarítással, baba sétáltatással, a nagy gyerek szórakoztatásával, foglalkoztatásával, hivatalos teendők intézésével - avagy a családi élet menedzselésével, valamint azzal hogy újra társa legyek a páromnak.

Hazaérkezésem után az első héten úgy érzem, a fenti teendők teljesítése képtelenség. 

Teljesen ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek, és a tőlük kapott segítségnek.Nézzük, hogy mit érzek...

Fizikálisan: Iszonyúan fáj a gáti sebem, 3-4 napig minden este lüktető fájdalmat érzek, oly annyira, hogy jegelnem kell a sebet. Az aranyerem miatt nehéz dolgom van a wc-n... A sok fekvés és a kialvatlanság miatt le vagyok gyengülve.

Nem tudok 10 percnél hosszabb időt a szabadban tölteni. Nem bírok egyszerűen állni, járni annyit. A második emeletre feljutni is nagyon kimerítő, kb. 2-szer is meg kell közben állnom, hiába lassan jövök. De nem tudok hajolni, guggolni sem anélkül, hogy a testem ne tiltakozna. Óvatosan mozgok a lakásban, és szinte alig mozdulok ki. A baba folyamatos kézben tartása is nehézséget okoz. Az orvosom azt is kérte, hogy lehetőleg súlyt egyáltalán ne emeljek az első hetekben. Még azt a 3 és fél kilót, ami a baba, annyit sem!

Lelkileg: Egyszer a fellegekben járok a babám miatt, másszor a fizikai korlátaim miatt el vagyok keseredve. Nem tudom azt tenni, olyan tempóban és olyan minőségben, amit és ahogyan szeretném.

Azt hiszem, a legfontosabb most, hogy türelmesebb és nagyvonalúbb (elnézőbb) legyek magammal szemben. El kell fogadnom, hogy mire vagyok képes, és nem szabad, hogy amiatt rosszul érezzem magam, ha valami nem (úgy) sikerül. A célokat is nagyon mérsékelten kell kijelölnöm, és nagyon rugalmasnak kell lennem. 

Alapvetően azonban nyugodt vagyok, nagyon él bennem az a sikerélmény, ahogyan vettem az előttem álló akadályokat. Úgy érzem, a szülés próbatétele után minden ajándék. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Állapot jelentés:

Hangulat: lehangolt

Fizikai állapot: gyenge

Lelki állapot: hullámzó

Testsúly: 58 kg

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Baba: a kisfiam 3150 grammal érkezett haza a kórházból. Születése után azonnal elkezdett szopni, így egy minimális visszaesés után gyorsan elindult a súlygyarapodása. Itthon is szépen szopik, és egészen kiszámítható a ritmusa az első perctől kezdve. Kb. 3 óránként eszik, és ideje 90%-át alvással tölti. Vannak rosszabb napok, akkor nyugtalanabbul alszik el és többet sír persze... De alapvetően nyugodt és békés baba.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

 Célkitűzések:

- Heti edzésterv:  nincs

- Mozgással kapcsolatban tudatosan nem volt és nem is lesz feladat az első hetekre. Kivétel a gátizom torna, amit már a kórházban elkezdtem, és napi szinten végzek ezen a héten is.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

- TILOS emelnem és megerőltetnem magam, hisz az lassítaná a felépülésemet. 6 hétig nem kezdek tervszerű edzésbe.

- A legfontosabb a pihenés, tervbe vettem, hogy használjak ki minden pillanatot a pihenésre és ha lehetőség nyílik rá, az alvásra is. (Minden más háztartási és egyéb teendő megvár. )

- A tejtermelés miatt már a kórházban elkezdtem odafigyelni tudatosan a folyadékbevitelre és a táplálkozásra. Itthon ezt folytatom, de nem csak a tej miatt, hanem az egészségem és a regenerálódásom miatt is.

- A folyadék nagyon jótékonyan hat a regenerálódásra - tisztít, méregtelenít illetve pótolja a kiesett veszteségeket. Ezért én tisztított vizet, Pi vizet iszok reggeli vízkúra formájában - azaz 3 deciliter víz ébredés után, és lefekvéskor. Emellett figyelek arra, hogy óránként kb. 2 deciliter folyadékot - teát, gyümölcslevet, szörpöt igyak.

- A táplálkozásban figyelek arra, hogy puffasztó ételeket ne fogyasszak - ne kerüljön bele az anyatejbe ami puffadást okozna a babának is. Emellett törekszek arra, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt egyek az ásványi anyagok pótlására, de az emésztés elősegítésére is. Tudatosan figyelek a vitaminpótlásra. 

- Bőrápolás terén továbbra is nagyon figyelek a hasfalam kenegetésére. Sea vajat használok rá.

A szülés élmény

Túl vagyok a nagy napon. Megszületett a kisfiam! Két és fél órás villám sebességű szülés után végre kezemben tarthatom ezt a gyönyörű kis emberkét. Túlcsordul bennem a szeretet. Olyan apró és olyan tökéletes ici-pici emberke! Igazi csoda, hogy 9 hónap alatt bennem fejlődött ő, és most itt van!

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy végig tudtam csinálni. Nagyon elszántan és higgadtan álltam a feladat előtt, és csupán a szülés bizonyos szakaszában hagyott el lélekjelenlétem, amit az orvosom elképesztően jól kezelt. Kihozta belőlem a szükséges rejtett tartalékokat... Ez pedig kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatokon túllendüljek. Örökké hálás leszek neki ezért.

Így visszatekintve úgy érzem, nagyon jól vettem ezt az óriási próbatételt. Volt izgalom, hiszen az utolsó pár hét az óriási pocakommal a tikkasztó melegben már csak kínlódás volt. Miközben nem tudtam, hogy mikor lesz a szülés és mi vár rám közben... Sokat segített, hogy az utolsó pár napban lelkileg nagyon fókuszáltan tekintettem a napok "túlélésére", és mint egy sportoló a versenyre, úgy készültem a nagy megmérettetésre. Nagy szükség volt a lelki stabilitásra, mert kezdtem a végére elbizonytalanodni, hogy van-e bármi ráhatásom a dolgok menetére... Féltem, hogy a baba nem akar magától megszületni, féltem attól is, hogy a szülés alatt bepánikolok...

Amikor az ember úgy érzi, nem ő irányítja az eseményeket, jön a hit...

Túlhordtam pár nappal a babát, a 40. hét betöltése után aggódni kezdtem, hogy lesz-e lehetőségem természetes úton megszülni kisbabámat. Nagyon szurkoltam azon, hogy ne kelljen beavatkozni a dolgok természetes menetébe. Ugyanakkor úgy éreztem, én igazából mit sem tehetek ez ügyben. Pedig igen!

Az utolsó pár napban némi külső segítség hatására elkezdtem meditálni. Komolyan! Gyertyát gyújtottam, és gondolatban megpróbáltam kapcsolatot teremteni a kisbabámmal, és egyeztetni vele a szülés-születés menetét. Gondolatban végigvettük, mekkora feladat előtt állunk, ami során együtt kell majd működnünk. Kértem, hogy induljon neki a nehéz feladatnak, hisz már várjuk. Ki hiszi, ki nem, a baba 3 napi tudatos ráhangolódás után útra kelt. Kezdődtek a fájások, és természetes módon, beavatkozás nélkül beindult a szülés.

Maga szülés - annak ellenére, hogy második babáról volt szó - számomra nagyon fájdalmas volt. Annyi viszont előnyt jelentett, hogy így másodjára gyorsan, mindennel együtt két és fél óra alatt túl voltam rajta. A koncentrált fájdalom azonban nagyon megviselt. Fizikálisan és lelkileg is. Ami erőt adott, az a kisbaba meleg, puha kis teste, ahogy magamhoz szoríthattam, az illata, ahogy beszippantottam, a békés arcocskája, ahogy rátekintettem. Ez feledtetni tudta velem azt a gyengeséget és fizikai fájdalmat, amit még napokig -sőt hetekig éreztem a szülés után.

Fizikálisan: Beletelt pár órára, amire talpra tudtam állni. Iszonyúan fájt a gáti sebem és az aranyerem, alig tudtam ülni, és állni. Fiziológiai szükségleteimmel is gondban voltam... Ezek a problémák kb. 3-4 napig igen intenzíven jelentkeztek. Nagyon véreztem - ez még kb. 2 hétig tartott a szülés után. Tartásom megrogyott - mivel eltűnt a hasam, újra ki kellett alakítanom a testem egyensúlyi helyzetét. A hasam teljesen összeesett, bőröm megereszkedve lógott, vállam erőre esett, hátam begörnyedt, fejem előre lógatva tartottam, nyakamat behúztam. Ha feküdtem, csak oldalt volt kényelmes, de a pozíciót így is hamar változtatnom kellett, mert nyomott, zsibbadt a terhelt felület. Ha ültem, csak oldalt, fél fenéken tudtam tartani magam, ebből is nagyon keveset bírtam. Állva nagyon éreztem a nyomást a medencém és a gáti rész területére, ezért pár perc után muszáj volt leülnöm, lefeküdnöm. Sétálva kicsit jobb volt a helyzet, akkor úgy éreztem, a súlyom nem egy pontra nehezedik. Sétálni kb. 10-20 lépést tudtam. A kórházi folyosó végéig eljutni már komoly kihívást jelentett. Emelni egyáltalán nem tudtam, még a babát is csak pár percig tartottam állva a kezemben. A mellem a tejelválaszás megindulásával fájni kezdett. A szülés fizikai igénybevétele illetve a lábadozás folyamatos fájdalmai és a sok fekvés következtében teljesen legyengültem. Ehhez párosult a kialvatlanság ami a 24 órás szolgálat megkezdésének következménye. Ennek a fizikai "összetörtségnek", a durva része 5 napig, a mérsékelt része kb. 2 hétig tartott.

Lelkileg: A szülés élményem szélsőséges gondolatokat hozott ki belőlem... Egyrészt lenyűgözött a születés csodája, szinte euforikus öröm áradt bennem szét, hogy ezt átélhettem. A "teljesítmény" pedig, hogy saját erőből hozhattam világra a babámat, a győzelem érzésével töltött el. Másrészt, tapasztalva saját testi korlátaimat és a fájdalmat, amivel meg kellett küzdenem, elkerülhetetlenül ott dúlt bennem az élet mulandóságának érzése is. A kezemben tartottam egy szinte magatehetetlen kisbabát, aki minden tekintetben teljesen tőlem függött, miközben én magam is iszonyúan törékenynek és gyengének éreztem magam. Ijesztő volt azt tudni, hogy saját létem, és a baba léte összefonódik, mindkettőnkért kell majd most "dolgoznom".

Egy kimerült anyuka voltam, akinek muszáj volt erőt vennie magán, félretennie testi-lelki küzdelmeit és anélkül hogy mérlegelné a múltat és a jövőt, egyszerűen csak tenni a feladatát a JELENBEN. Megszólalt a belső hang: "Majd ráérsz feldolgozni az eseményeket, amikor lesz arra idő, mód és lehetőség. Vedd most észre, hogy nem csak rólad szól a történet: táplálnod és gondoznod kell egy apró emberkét, és fel kell készülnöd arra, hogy vár otthon egy másik energiát és figyelmet igénylő gyermek is. Szedd össze magad!"

És ekkor újra felerősödött bennem a sportolói spiritusz: a küzdés, a koncentrálás, a kitartás, a nyugalom, a türelem és a célorientáció. Elkezdtem magamban a helyreállítás folyamatát, az apró lépések művészetével.