A 6. hétig hetente írtam az állapotomról és az aktuális edzésekről. Ennek az volt az oka, hogy rendkívül gyorsan változott az állapotom (szerencsére pozitív értelemben). A 7-12. hétig tartó időszakról most összefoglalóan írom le, hova sikerült eljutnom.
A 6. hétig az volt a fő célom, hogy a szervezetem regenerálódjon a várandósság és a szülés után. Amíg ugyanis tart a felépülés a kismamaság hosszan tartó, rendkívüli megterheléséből, kizárólag gyógytestnevelési gyakorlatokat szabad végezni. Én nagyon szépen haladtam a regenerációval, talán a mozgás lelkiismeretes beiktatásának is köszönhetően. Sokat sétáltam, kocogtam, végeztem a gátizom tornát, a tartásjavító tornát és az átmozgató gimnasztikát. Szinte minden napra jutott némi mozgás, mindez nem több, mint 10 percet vett igénybe egy nap. A 6. hét végére én készen is álltam arra, hogy elkezdjem a fejlesztő edzéseket.
A 7. héttől már egy nagyon gyenge, de egészséges szervezet edzését kezdtem meg. Nem voltak fájdalmaim, nem maradt semmi nyoma a szülés megpróbáltatásainak, és ezt nemcsak én éreztem magamon, hanem az orvos is megerősítette. Egyetlen speciális szempont maradt mostantól kezdve, az pedig a szopotatás.A 7-12. hétig hetente számoltam be edzéseimről. Ennek része volt a futás, a séta, a gimnasztika, a nyújtás-lazítás és az erősítés, alkalomszerűen pedig egyéb sportolás (úszás, tenisz) is.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Összefoglaló a 7-12. hétig tartó időszakról
Állapot jelentés
Fizikálisan: Jól vagyok, egyre erősebbnek érzem magam, bár amikor extra terhelést kapok, akkor érzem csak igazán, hogy mennyire rossz az általános állóképességem. Ezt lépcsőzéskor, vagy intenzív futáskor tapasztalom. Az erősítő szériákat könnyedén tudom teljesíteni, nincs is olyan nagy lemaradásom ezen a téren. Statikailag kicsit szét voltam esve ebben az időszakban, a testtartásomon sokat kellet dolgoznom. Még ennek ellenére is, a fenti időszakban elkezdett fájni a hátam, a csípőm, a térdem és a bokám, ezt csak a csontkovács segítségével tudtam megoldani. Azóta azonban helyreállt a vázrendszeremben a rend, és az erősítő tornával, a gimnasztikával és a nyújtás-lazítással helyesen tudom terhelni az izom- és csontrendszeremet.
Lelkileg: Jól érzem magam, bár a monoton hétköznapok illetve a gyerekekkel kapcsolatos teendők (a baba időszakos nyűglődése illetve a három éves hatalmi harcai) idegileg kissé megviselnek. A sport nagyon sokat ad nekem, a friss levegőn töltött idő, a napfény és afrissítő testmozgás garantáltan jobb kedvre derít a nehezebb napokon is. Szívesen sportolok, hiszen tudom, hogy nemcsak közérzetem lesz tőle jobb, hanem az általános teherbíró képességem is, és jótékonyan hat az immunrendszerem stabilitására is. Természetesen, ha azt nézem, hogy az alakomért is dolgozok, méginkább jó érzéssel tölt el az aktív életmód.
Testsúly: 58 kg
Külső: Elégedett vagyok a külsőmmel.
- Néhány plusz kiló megmaradt, aminek csak örülök, mert a várandósságom előtt illetve annak első két trimeszterében nagyon sovány voltam. Így, a plusz kilókkal érzem most ideálisnak az alakom, bár célom az, hogy ezeket izommá át tudjam alakítani.
- A hasamon a bőr továbbra is lóg kissé. Úszógumim nincs, csak a bőröm nem olyan feszes... Ezen dolgozom az edzésekkel és a bőrápoló készítményekkel.
- A mellem nagyon formás, a szoptatásnak köszönhetően nagyobb is, mint volt :-). Tudom viszont, hogy fontos a mellizom erősítés, és a megfelelő melltartó is, hogy ne ereszkedjenek meg.
- A popsim kissé kibömbölyödött, erősítenem kell rá.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Baba: Fejlett és kiegyensúlyozott a babám. Éjszakánként 1-2x kell őt etetni még. Szerencsére van anyatejem, és nagyon szépen szopik. Hozzátáplálnom nem kellett eddig. Amikor futok vagy sétálok, szívesen van velem, élvezi a helyváltoztatással járó nézelődést. Már érdeklődik a külvilág iránt is, ismerkedik arcokkal, tárgyakkal, de a nagy sláger az a saját kis keze. Én nem törekszem egyelőre arra, hogy játékokat adjak neki, inkább az amúgy is körülötte lévő tárgyakat had tanulmányozgassa. Eljutottunk odáig, hogy hason szívesen fekszik, kiemeli a kis fejét és így nézelődik. Így meg aztán más is a perspektíva. Olykor már át is fordul hátra. Sokszor tarom már úgy őt, hogy félig ültetem a kezemben, kifelé néző tekintettel. Így is mást lát a világból, mint fekvő helyzetben. A hordozókendőben is pozíciót váltottunk, már nem fekszik, hanem ül benne.
