2014. május 23., péntek

Státusz riport - a visszaváltozás 9 hónapja

Lassan 9 hónap telt el azóta, hogy megszületett második kisbabám. A várandósságom elején azt a célt tűztem ki magam elé, hogy szeretném végig követni, dokumentálni és bemutatni a mozgás lehetőségeit és pótolhatatlan szerepét a várandósság ideje alatt, illetve a szülés utáni időszakban.

A várandósság, a szülés és a babázás kimerítő időszak egy nő életében. Testileg és lelkileg is óriási átalakuláson megyünk keresztül. Kell legalább újabb 9 hónap a szülés után, hogy "visszaváltozzunk." De nemcsak a rehabilitációról van szó: ezt az időszakot a folyamatosan fennálló extra terhelés jellemzi - alváshiány, baba melletti 24 órás szolgálat, cipekedés, hanyaggá vált testtartás, leromlott állóképesség, bezártságból adódó hullámzó lelki állapot. Ráadásul szinte azt sem "engedhetjük meg" magunknak, hogy lebetegedjünk, hiszen ott van egy is apróság, akinek a léte függ a mi jelenlétünktől.

Én azt a célt tűztem ki magam elé a mozgásos életformával, hogy ezalatt az újabb 9 hónap alatt szeretném visszanyerni fittségemet. A mozgás változatos formáit hívtam segítségül, hogy fizikailag felkészüljek, lelkileg ráhangolódjak a szülésre, és hogy aztán, a szülést követően, fizikailag visszarendeződjek, lelkileg újratöltődjek...

Hittem, hogy a mozgás segítségével határozottan könnyebbé tehetem magamnak a babázós időszakot. Elviseljem a monotóniát, a bezártságot, a gyereksírást, újra jól érezzem magam a bőrömben, hogy jóban legyek azzal a lánnyal, aki a tükörből tekint vissza rám... Pozitívra hangolódjak, átérezzem legalább pillanatokra azt a szabadságot, amit a mozgásban (is) megtapasztalhat az ember... Illetve, hogy a babám számára is szórakoztatóbbá tegyem az együtt töltött időszakot a sétákkal, kocogással, otthoni tornával... Elhatároztam, hogy megpróbálom a rendszeres gyaloglással, futással, tornával, úszással (amint lehet biciklizéssel és tenisszel) szinten tartani, illetve lehetőségekhez képest javítani fizikai kondíciómat, megteremteni lelki egyensúlyomat.

Újjá akartam születni, és erre 9 hónapot adtam magamnak a szülés után. A legfőbb motivációm az volt, hogy két gyermek után is jól érezzem magam a bőrömben. Most pedig örömmel jelenthetem, hogy jó sportolóhoz híven elszántan végigcsináltam, amit elhatároztam.



Persze, voltak bizonytalanságok bennem. Vajon képes leszek végigcsinálni egy programot, netán teljesen életmódot váltani és rendszeressé tenni a mozgást - határidőtől függetlenül? Tudom magamat kívülről szemlélni és következetesen irányítani? Van-e akaraterőm és kitartásom? Ki tudom-e zárni a kifogásaimat? Ismerem a korlátaimat, az erősségeimet, az igényeimet és természetesen a saját belső motivációimat? De a cél teljesen tiszta volt, és az eszköz is.

Cél = boldog és kiegyensúlyozott anyukának (és nőnek) lenni
Eszköz = napi 20 perc mozgás


Örülök annak, hogy magam mögött tudhatom az elmúlt időszakot, ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy a babázás érzelmekkel felfokozott időszaka kezd véget érni. Ugyanis, ez a 9 hónap a szülés óta nemcsak az én testi-lelki visszaalakulásomról szólt, hanem arról is, hogy hogyan vált a babám hétről-hétre egyre erősebbé, ügyesebbé és önállóbbá.

Már nem vagyunk egyek, mint a szülés utáni hetekben, hónapokban. Kezdetben még minden lélegzetvételét magamon éreztem a babámnak, minden rezdülésére reagáltam. Sokat hordoztam őt, tehát a pocakos időszakban kialakult kontaktus nem szakad meg azonnal, hogy ő világra jött. Nagyokat sétáltunk, sokat bújtunk össze, öleltem, pusziltam, simogattam, szagolgattam (igen, imádom az illatát) amikor csak tudtam. Igényelte ő is és én is. Mostanra viszont elkezdődött egy lassú változás, eltávolodás... Napról-napra nyílik ki előtte a világ. Ahogy ügyesedik, ahogy mozgásával egyre komplexebb "műveletekre képes", kezdi felfedezni, hogy a világ már nem csak én vagyok számára...  Boldogság látni a bátorságot, a kitartást és az elszántságot, ahogy folyamatosan munkálkodik. Vissza-visszatér hozzám vigaszért, és bátorításért, hogy érezze, én mindig ott vagyok. Ez adja számára a magabiztosságot, hogy el merjen tőlem távolodni.


Az aktív hétköznapok színeket hoztak az életünkbe. Én leginkább a babám mellett, az ő jelenlétében tudtam megvalósítani a személyes regenerációmat. Ő pedig nemcsak hagyta ezt, hanem motivált is abban, hogy együtt mozgásban legyünk. Persze voltak olyan programok is, amiket babám nélkül akartam és tudtam megvalósítani. A szülés után néhány hónappal már úgy éreztem, szükségem is van arra, hogy néha kicsit kiszabaduljak otthonról és egyedül legyek. A pihenőimet én a frissülésre fordítottam pl. az uszoda, a szauna, a masszázs. Mindezeket csak úgy tudtam megvalósítani, hogy a babámat rábíztam a legközelebbi segítségeimre. Nem sokszor sikerült ilyen programot szerveznem, vagyis nem elégszer... Mindenesetre, amit csak lehetett a babámmal együtt csináltam, és amikor segítséget kaptam, azt ajándékként vettem.

Mindenkinek más az elképzelése és a megoldása arra, hogy hogyan tudja baba mellett megszervezni az életét.  A precíz időbeosztás mellett elengedhetetlen, hogy legyen(ek) olyan megbízható segítők mellettünk, akikre úgy tudjuk otthagyni szemünk fényét, hogy igazán a kikapcsolódásra fordítjuk az értékes szabadidőnket. Köszönöm a segítséget mindazoknak, akik mellettem álltak és segítő kezet nyújtottak.



És zárásul még egy kritikus fontosságú elem: az alvás. Hiába a jó időbeosztás, a segítség, a praktikus tanácsok, eszközök, ha a baba ritmusa éjjel-nappali készenlétre késztet, főként sírással párosulva. Nekem volt olyan pillanatom a hónapok óta tartó éjszakai felébredések/ébrenlétek után, amikor olyan indulatos voltam a kimerültségtől, hogy kiabálva toporzékoltam. Persze ez semmit nem segített a helyzeten, sőt inkább rontott. Nyomasztóan tompának éreztem magam, elfelejtettem dolgokat, hisztisen reagáltam mindenre, állandóan kóvályogtam. Úgy éreztem, sosem jön el a pillanat, hogy én újra átaludhassak egy éjszakát. És ez az érzés hónapokra konzerválódott. KB. most, 9 hónap elteltével jutottunk el odáig, hogy hajnali 4.30-ig alszik a babám, miután pedig megszoptattam, még kb. 6-ig alszik. Akkor már nincs mese, ébersző van mindenkinek... Tehát, nagyon jól hangzik az, hogy mozduljon ki az anyuka otthonról, néha bízza rá másra a gyermeket, vagy egyszerűen amikor alszik a baba, csináljon bármit saját örömére. Ha fáradt, kimerült az anyuka ezek értelmetlennek tűnő javaslatok. Én most, 9 hónap elteltével hagytam el először a lakást 8 óra után!

A tartós kialvatlanság és kimerültség állapotában egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy behúzzuk a kéziféket. El kell fogadni, hogy a vágyak megújulni, szépülni, formásodni, lazulni, társasági életet élni, önmagunk lenni megvárnak... Valójában, így két gyerek után azt tudom mondani, hogy a legjobb, ha semmilyen elvárásunk nincs, és képesek vagyunk személyes igényeinket (minden igényünket!!!) a baba mögé helyezni. Aludni kell, amikor csak lehet, és minden más terveinket, célkitűzéseinket   későbbre halasztani. Mindezt pedig nem lemondásnak megélni, hanem örömmel tenni egy "nemes szolgálat"-ért. 

......................................................

Íme néhány "paraméter" a visszaváltozás 9 hónapjából:

Sportolás összesen:

Torna: rögtön a szülést követően gyermekágyi tornával kezdtem, utána fokozatosan tartásjavító torna majd erősítő gyakorlatok a 3. hónaptól
Torna babával: heti 2x, amit tudtam, őt is bevontam a gyakorlatokba (először a szülés utáni 3. hónapban)
Futás babával: heti 2-3x (először a szülés utáni 2. hónapban)
Úszás: kb. 8x (először a szülés utáni 2. hónapban)
Tenisz: kb. kb. 5x (először a szülés utáni 2. hónapban)
Biciklizés: kb. 6x (először a szülés utáni 8. hónapban, természetesen baba nélkül)
Baba mama jóga óra: 1x (szülés utáni 7. hónapban)

Heti sport átlagban: 2 babakocsis futás, 3 babahordozós kocogás, 3 átmozgató torna, 2 erősítő és nyújtó-lazító torna

Hordozás: napi 1x sétával vagy kocogással egybekötve

Csontkovácshoz mentem: kb. 5x (először a szülés utáni 23. hétben, majd a 3. hónapban)
Szaunába mentem: 8x (szülés utáni 2. hónapban először, az úszással egybekötve)
Masszőrhöz mentem: 1x (a szülés utáni 9. hónapban)

......................................................

Állapot jelentés:

testsúly: 54 kg

szoptatás: jelenleg is tart napi 3x
fizikai állapot: alapvetően energikus (néha a korán kelésektől fáradt)
lelki állapot: pozitív
sérülések: bokafájdalom időszakosan
külső: szem körül karikák a fáradtságtól, ruganyos a bőröm (főleg a hasamon volt fontos, hogy mit tudok tenni a szülés után.

Sok kismamához és anyukához hasonlóan nálam is előjöttek és külön odafigyelést igényeltek az alábbi problémák:

·          gyulladt visszér
·          aranyér
·          bőrfeszesség elvesztése – különösen a hasfalon (szerencsére nekem császármetszés után sebgyógyulás problémájával nem kellett számolnom)
·          gáti sebgyógyulás
·          szoptatási problémák
·          fáradtság, alváshiány
·          általános regeneráció hiánya
·          túlterhelt ízületek a várandósság alatt a plusz súly cipelése miatt, később a baba cipelése miatt
·          ortopédiai problémák a mozgáshiány vagy a helytelen mozgás (súlycipelés) miatt
·          stressz a babával – a baba 24 órás folyamatos szolgálatot jelent az édesanyáknak
·          lelki diszharmónia, hisz nincs idő az anyukáknak magukra, a pihenésre (relaxáció)
·          szépség: hajhullás, bőr változása a hormonális változások miatt, megmaradt túlsúly probléma