Szülés után - 35-38. hét

38. hét

A bokámmal csontkovácshoz kellett mennem. Bár nem volt állandó a fájdalmam, és járni, még kicsit futni is tudtam, éreztem, hogy valami nem ok vele. A csontkovács helyrerakta egy pillanat alatt. Természetesen azóta is kímélnem kell, de mostanra sokkal jobb lett!

A bokámat azóta naponta tornáztatom (ezt már korábban is elhatároztam a bokasüllyedésem miatt). A futás helyett pedig inkább sétálok.Itthon kíméletes tornát végzek, a babát pedig most inkább nem emelgetem.

Mivel ezen a héten a két gyermekemmel voltam itthon, nagyon sokat voltam talpon. Pihenére és relaxálásra nem jutott időm egyáltalán. A praktikus erősítő gyakorlatok viszont belefértek a közös játékidőbe :-)

Edzések:

séta
-minden nap 2x, kb. 15 perc

átmozgató torna 3x
- gimnasztikai gyakorlatok
- nyújtás-lazítás
- idő: kb. 10 perc

lábtorna 7x
- lábboltozat erősítő gyakorlatok
- idő 2 perc

biciklizés gyerekkel gyerekülésben1x
kb. 15 perc nettó

37. hét

Alig éreztem meg az új elhatározás első sikereit, megfájdult a bokám... Sokat hordozom a babámat itthon és a szabadban is. Emellett állandóan rohanok... A házimunka - takarítás, főzés, vásárlás gyerekm mellett sokszoros terhelést jelent fizikailag is. De a gyerekek menedzselése - oviból hazahozatal, itthoni "foglalkoztatás", hisztik kezelése is. A baba figyelése, hogy éppen merre jár, mit vesz a szájába, honnan kell őt "eltávolítanom", illetve hogyan tudom a második emeletről "eljuttatni" akár csak a kocsiig felöltöztetve, táskámmal, kulcsokkal és az útravalókkal.

Babával a kezemben mentem le a lépcsőn. Egy rossz lépés, és szúró fájdalom a bal bokámban :-( Mégcsak ki sem ment a bokám, csak valahogy rosszul terheltem rá... Sírni tudtam volna, annyira fájt. Visszajöttem a lakásba, és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak? Hogy végezzem el a dolgom (a fentieket, ha nem tudok közlekedni?!) Kismamaként nem engedhetem meg magamnak, hogy pihentessem a lábamat, és azt felpolcolva csak feküdjek! Most aztán megéreztem, mennyit rohanok fel-alá a lakáson belül és kívül, csak úgy rutinból. (Néha feleslegesen is...). Az egy dolog, hogy a teendőimet így nehezített feltételekkel kell elvégeznem. De mi lesz a számomra a szabadságot jelentő mozgás nélkül!? Hogy fogok tudni kikapcsolni, ellazulni, felpezsdülni, ha nem futhatok, bicajozhatok, sétálhatok?!

Új értelmet kapott a mozgás, egy új aspektusból: nélkülözhetetlen a gyógytorna! Ez adhatja csak vissza a lábam egészségét! Elkezdtem tornáztatni a lábamat, és 3 nap után már sokkal-sokkal jobb lett. Ezek szerint nem szakadt szalag, nem vált le porc, nem mozdult el igazán semmi. Hálás vagyok, hogy "csak" egy kis megerőltetés, és szalag lazulás lehetett. Persze még nem múlt, el nagyon figyelek rá, nehogy egy újabb rossz mozdulattal mégtöbb kárt tegyek... 3 nap után a tornával kezdtem visszarázódni az edzésekbe, és egy kis bcajozást is elvállaltam gyerekkel a gyerekülésben.

Edzések:

futás

- babakocsival 1x,
- táv: kb. 1500 méter
- intenzitás: lassú tempóban

séta
-minden nap 2x, kb. 15 perc

átmozgató torna babával 1x
- gimnasztikai gyakorlatok
- nyújtás-lazítás
- idő: kb. 10 perc

biciklizés gyerekkel gyerekülésben1x
kb. 15 perc nettó

tenisz 1x
kb. 20 perc nettó játékkal

36. hét

Rendkívül eseménydús volt a hetem mozgás szepontjából. A célok megfogalmazásával felébredt bennem a tettvágy és a kíváncsiság: vajon meg tudom csinálni? Tudok-e naponta 20 percet (!) mozgásra fordítani, amiről én is annyit beszélek? Sportoló voltam, a bizonyítási vágy és a versenyszellem ott nyugszik bennem. No és a kitartás is! Hát, belevágtam. Minden reggel elhatároztam, hogy a mozgásnak milyen formáját illesztem be a napomba. 

Hétfő: hordozós futós
Kedd: tenisz
Szerda: erősítő és tartásjavító gyakorlatok
Csütörtök: uszoda, 15 perc mellúszással
Péntek: átmozgató gimnasztika
Szombat: hosszabb séta
Vasárnap: a két fiammal outdoor program, én a babakocsival futottam, míg a nagy bicajozott

Azt hiszem, egy tökéletes pillanatot élhettem át, amikor a gyönyörű napsütésben két fiammal együtt indulhattunk neki a környék felfedezésére. Kissé vakmerő ötlettől vezérelve a nagyfiamat kétkerekű kisbicajra ültettem - egyedül, segítség nélkül kellett tekernie, pedig még csak most kezdi megérezni az egyensúlyozást, én meg fogtam a babakocsit, beleültettem a babát és futva kísértem őt. Tartottam tőle, vajon a nagyfiam elég stabil lesz-e a biciklizéssel, hiszen még csak fél éve tanítgatjuk, és most jutottunk el odáig - a sok gyakorlás (és seprűnyéllel utána futás) eredményeként már csak be kell őt lökni, és teker egyedül. Megcsináltuk, és nagyszerű élmény volt! Persze kellett hozzá rugalmasság mindenkitől: a babától, mert nem aludt el, a tesót figyelte, a nagyfiamtól, mert időről-időre meg kellett állnia, és meg kellett várnia minket, hogy újra elindítsam, és tőlem, hogy bírjam a futást.

Edzések:

futás

- babakocsival 1x,
- táv: kb. 1500 méter
- intenzitás: lassú tempóban

séta
-minden nap 2x, kb. 15 perc

átmozgató torna babával 1x
- gimnasztikai gyakorlatok
- nyújtás-lazítás
- idő: kb. 10 perc

úszás 1x
kb. 15 perc nettó úszással

tenisz 1x
kb. 20 perc nettó játékkal

35. hét

A 35. hétben alig sportoltam. Kiestem a ritmusból, így nem nagyon volt kedvem újra nekikezdeni a munkának. Teljesen átérzem azoknak az embereknek az ellenállását a mozgással szemben, akiknek ez nem része a mindennapjaiknak. Elindulni a legnehezebb, de amikor végre kialakul a rendszer, már automatikussá válnak dolgok. Rutinszerűen indulok futni, iktatok be egy kis szabadtéri programot, vagy szervezem meg a heti "kimenőmet", amit a teniszpályán vagy az uszodában töltök. Tehát, kellenek a célok, kell a meggyőződés (motiváció) és kellenek az új szokások. És így a mozgással tarkított napok  teljesen természetessé válnak. Ami pedig elengedhetetlen, a kezdetben erőfeszítésnek tűnik, később élvezetté válik :-)

Ezen a héten kevés valósulhatott meg elhatározásaimból... de van még vissza 3 hetem!

Edzések:

futás

- babakocsival 1x,
- táv: kb. 1500 méter
- intenzitás: lassú tempóban

séta
-minden nap 2x, kb. 15 perc

átmozgató torna babával 1x
- gimnasztikai gyakorlatok
- nyújtás-lazítás
- idő: kb. 10 perc

------------------------------------------

Lassan végéhez ér a szülés óta eltelt 9 hónap. Lassan a célegyenesbe érek, itt az idő egy utolsó "bevetésre". A hátra lévő 1 hónapban arra fogok koncentrálni, hogy megvalósítsam mindazt, amiről írok, és napi szinten beépítsek egy kis mozgást a programomba.

Folytatni fogom a baba-mama tornát, a heti 3-szori futást, ha csak tehetem, heti 1-szer vagy teniszezni vagy úszni megyek. Megcsinálom a tartásjavító tornát 2-szer és a nyújtás lazítást a baba mama torna erősítései után. Tudatosan fogok pihenni, napközben is aludni, illetve relaxálni séta közben egy kis zenével egybekötve. Ha belefér, csinálok lépcsős erősítő sorozatokat is a sétához illetve futáshoz kapcsoltan. Nem kis vállalás ez részemről, de érzem, hogy csak így valósulhat meg az, amiben hiszek: a mozgás segíthet a test-lelki regenerálódásban.

Mivel az elmúlt hetekben volt, hogy kissé elhagytam magam, most saját magam személyi edzőjeként értékelem újra a dolgomat. Arra törekszem majd, hogy a hátralévő néhány hétben kihozzam magamból a maximumot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen sikerrel járok, tehát, hogy végig tudom-e csinálni, és eredményeként hogy fogom látni és érezni magamat.